Vágyvezérelt állítás eltagadni, hogy a világjárvány kapcsán előállít veszélyhelyzet a nagyvárosokat sújtotta leginkább – állítja Joel Kotkin és Marshall Toplansky a Quillette-en megjelent cikkében. Éppen ezért számolhatunk azzal, hogy a vidék vonzereje a nagyvárosi életmód rovására nő majd.
A koronavírus az urbanizmus újabb epizódját hozhatja el
A Covid-19 okozta világjárványt történelmi kontextusba helyezve érdekes következtetésekre juthatunk. Vegyük például Rómát: a sorozatos higiénés problémák, a vízvezetékek vagy a fűtés hiánya végül olyan nagyívű innovációkra sarkallta azt a civilizációt, amelynek eredményei máig velünk élnek.
De ne menjünk ennyire messze: sokan hoznak párhuzamot a mostani koronavírus-járvány és a múlt század eleji spanyolnátha között, s ha utóbbi utóhatásait vizsgáljuk, ugyancsak arra a következtetésre juthatunk, hogy a járvány annak idején is maradandó reformokhoz vezetett az urbanisztika területén.
Kotkin szerint a 2020 elején beköszöntő világjárvány hasonló lehetőségeket kínál számunkra. A nagyvárosok népsűrűsége, a tömegközlekedés és a társadalmi egyenlőtlenségek olyan faktorok, amelyeket a járvány vagy így, vagy úgy, de mindenképpen befolyásol. A változás egyébként is spontán elkezdődött: az emberek természetszerűen féltik saját vagy szeretteik egészségét, de egzisztenciájukat sem áldozhatják fel az átmeneti leállás oltárán.
Ez a kettősség pedig kreatívabbnál kreatívabb megoldásokat szült, s most talán az urbanisztikán a sor, hogy a folyamatokból levonható következtetéseket értékelve megtegye a szükséges lépéseket a változás irányába.
Közvélemény-kutatások igazolják a városból elvágyódást
A nemzetközileg elismert amerikai urbanista és demográfus, Joel Kotkin összefüggést lát a koronavírus-járvány intenzitása és a nagyvárosi népsűrűség között:
a koronavírus ugyanis világszerte kegyetlenebbül sújtotta a metropoliszokat az egyéb térségekhez képest.
Ez nem is csoda, mivel a járvány „mega-gócpontjainak” tekinthető nagyvárosokban a szociális távolságtartásra irányuló figyelmeztetések legfeljebb a jóindulatú intelem szintjén tudtak érvényesülni.
Ennek pedig azok isszák meg a levét, akiket a járvány az egzisztenciájuk és az egészségük közötti választásra kényszerít. Kotkin szerint ez a népcsoport jellemzően az alacsonyabb fizetésű munkavállalókból áll, akik a lakótelepek és a munkahelyük közötti ingázás során a tömegközlekedést is használni kényszerülnek. Épp emiatt nőtt meg a városon kívül boldogulást keresők száma egy amerikai közvélemény-kutatás szerint – támasztja alá állítását Kotkin.
Lassan nincs miért a nagyvárosba bemenni
Kotkin szerint a nagyvárosok vonzereje mindig is jól azonosítható tényezők mentén alakult. Voltak a történelemnek olyan korszakai, amikor a város a közösség spirituális központja volt, de az ipari forradalmat követően például egyértelműen a termelés centrumává is vált. Miközben az ipar – legalábbis a világ nyugati részén – fokozatosan távolodott a fogyasztói rétegtől (s mára már gyakorlatilag egyenesen egy másik kontinensre helyeződött át), a város megtelt irodákkal.
Ezzel el is érkeztünk a jelenbe, vagyis a koronavírus-járvány kellős közepébe. A veszélyhelyzet a munkáltatókat a munkaszervezés gyökeres átalakítására kényszeríti, s logikus következtetés részükről, hogy a szociális távolságtartás a nagyvárosi lét közepette kevéssé tartható.
Mindez a „home office-kultúra” széles elterjedéséhez vezetett
(Kotkin például egy olyan tanulmányra hivatkozik, amely szerint az amerikaiak 34 százaléka gond nélkül dolgozhatna otthonról, s erre a munkáltatók is rugalmasságot mutatnak).
A hegy mehet Mohamedhez
Kotkin úgy véli, hogy mindazon munkáltatók, amelyek nem tudják megoldani a távmunkát, egyértelműen arra kényszerülnek majd, hogy a telephelyeiket a munkavállalók közelébe – praktikusan az alacsonyabb négyzetméterárak által jellemzett körzetekbe – telepítsék át.
Ennek eredményeképpen új decentralizált városközpontok jönnének létre a külvárosokban, ahol Kotkin észrevétele szerint jellemzően az Y-generáció tagjai (vagyis az 1984 és az 1994 között születettek) élnek. Ez az átrendeződés egyébként jól passzol egy olyan korcsoport igényeihez, amelynek tagjai épp most készülnek családot alapítani, és a munkakeresés szempontjából a munka-magánélet közötti egyensúly fenntarthatósága kiemelt jelentőséggel bír.
A trend nemcsak a nagyvárosokat érinti
A jelek szerint
a járványveszély az országon belüli migrációt is ösztönzi – csak épp a megszokottól ellentétes irányban.
A nagyjából az utóbbi 5 évben észlelhető tendencia felerősödése Észak-Amerikában például egyértelműen megfigyelhető: a másod-harmadrangú vidéki kisvárosok felszívóereje megemelkedett, ahová a korábban a jórészt New York-i, chicagói vagy Los Angeles-i lakosok tömegével érkeznek.
Kotkin meg is jegyzi, hogy ezek a folyamatok Alexis de Tocqueville 19. század eleji Amerikáját idézik, amikor a polgári lét virágkorát élte. Minden jel arra utal ugyanis, hogy a nagyvárosi léthez kötődő szolgáltatások, kicsiben ugyan, de a periférián is megjelenni látszanak.
De mi lesz a metropoliszokkal?
Az említett szuburbanizációs folyamatok nyilvánvalóan a belváros karakterét is átalakítják, s e tekintetben a világjárvány szintén szemléletformáló hatással bír. A városszervezőknek ugyanis a szociális távolságtartás szempontjait kiemelt jelentőséggel kell számba venni, s e tekintetben a tömegközlekedés optimalizálása – sőt adott esetben a csökkentés lehetősége - nem hagyható figyelmen kívül.
Mindazonáltal Kotkin szerint a belváros megtartja vonzerejét annyiban, hogy továbbra is ez a terület szolgál a közösségi interakció elsődleges fórumaként, ugyanakkor – mivel itt sokkal költségesebb betartani a szociális távolságtartás és a járványügyi higiénia alapelveit – a belváros egyre inkább az elit szórakozóhelyévé válhat.
Szemlézte: Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A gyarlóság mégoly impozáns tárházát felmutató NER az emberi térfogat határain belül működik. Ami szemben áll vele, annak viszont nincsenek tulajdonságai. Nem valamilyen, hanem semmilyen. Nem leírható. Üres. Győrffy Ákos írása.
Varga Zs. András az InfoRádió műsorában hangsúlyozta: ha a bíróságok vitás felekké válnak, ha nyilvános politikai vitákban kell megvédeniük saját döntéseiket, akkor ebben előbb-utóbb veszíteni fognak – utánuk pedig a társadalom is.
Én nem a Tiszával vagy Magyar Péterrel vitatkozom, hanem a gazdáival Brüsszelben – mondja Orbán Viktor. A miniszterelnök értékelte a választás előtti politikai helyzetet, de az új harcmodorról, a magyar futball esélyeiről és személyes pályájáról is szót ejtett. Exkluzív interjú.
Döbbent csend telepedett a labdarúgás világára: a Liverpool és a portugál válogatott támadója, Diogo Jota egy közlekedési balesetben a testvérével együtt életét vesztette – tragikusan fiatalon, mindössze tizenegy nappal az esküvője után. Megrendülten búcsúznak barátjuktól a világsztárok.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
A katonai bűncselekmények számának a megugrása nem magyarázható a hadsereg összlétszámának a növekedésével.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 50 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
figyelő4322
2020. június 07. 20:33
Mondjuk Európában és általában a "nyugati" országokban, Magyarországot is beleértve, ez a "vidékiesedés' már folyamatban van egy ideje.
A valóban "mega-városok" az
un. harmadik világban nagyrészt megmaradnak, hacsak valami még drasztikusabb események nem jönnek közbe.
Az ilyenek, mint például Bombay, Allahabad, stb. jó nagy részben összetákolt viskó-városok, a lakók jó része mélyszegénységben él. Ha van is valami munkájuk, az a városban van, ahol lehet valami primitív tömegközlekedés.
Egyrészt az ilyeneknek egyszerűen nincs módjuk vidékre költözni, és nem is tudnának "bejárni" a városba.
A népességrobbanás sok országban, különösen Afrikában még nem állt meg.
Egyszerűen nem látom, hogy ezt hogyan tudnák megállítani.
Hülye magyar eteti a vörös fővárost az ország ellenségét , kamugeri szerint a főváros pénzeli a kormányt , nem tudom kamuéknk miért ugrottak rá a 93 milliárdra nem a kormánynak adták . Kamu összevissza hazudozik , Lánchíd javításra félre tett milliárdokat is el sinkófálták . Kormánnyal egyeztető tanácskozást is visszamondták ,nyilván a pénznek hűlt helye ,nem tudnak elszámolni .. Kormány küldje már rájuk az állami számvevőszéket , nézzenek már bele hogy is áll a kassza mert gyanús a hazudozásuk.
Egészen nevetséges ezeket járványokhoz kötni.
Meg hogy a római birodalom "végül olyan nagyívű innovációkra sarkallta azt a civilizációt, amelynek eredményei máig velünk élnek."
Hehehe, hát valami megdöbbentő innováció volt, hogy a tatárjárás időszakában EGÉSZ EURÓPÁBAN földbe vájt "veremházakban" éltek a földművesek, a magyar jobbágyok is. Ez elképesztő, máig velünk élő innovációs fejlődés eredménye, amit a római birodalomnak köszönhetünk!!
A városközpontok szlömösödése is NYILVÁNVALÓAN a spnyolnátha-járványnak köszönhető, mi másnak?
Azért tényleg bámulatos, hogy ilyen hülyeségek leírásáért még fizetnek is.